2014. december 20. szombat, Teofil
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
  • Magyar Rádió
Humor, kabaré, szatíra

Gádor Béla, Kellér Dezső, majd Palotai Boris szerzői estje képviselték a kabarét 1956-ban a Rádió műsorában, továbbá egy egész estét betöltő rádióparódia. 1957-ben országos humorpályázatot írt ki a kabarészerkesztőség. Az óvatosan politizáló szilveszteri kabaréban Kállai István Vállalati mulatság című jelenetében elsőként merészkedett a személyi kultusz bírálatáig. 1958-ban megalakult a rádió politikai kabaréjának szerkesztő bizottsága, tagjai: Fejér István, Gádor Béla, Király Dezső, Tabi László. Komikusok sorozata is indult Legnagyobb sikereim címmel.



1959-ben új, meghatározó tehetségű szerzőkkel bátrabb hangvételű, kritikusabb és mulatságosabb szilveszteri kabaré készült. Királyhegyi Pál, Peterdi Pál, Soós András művei jelentették a műsor pilléreit. A hatvanas szilveszteri műsorba több élesen politizáló magánszám került. 1961 szilveszterén az Éger Zsuzsa szerkesztette, Horváth Tivadar rendezte műsor maradandó részeit az új, szókimondó stílust meghonosító Róna Tibor írta. 1962-ben a Fejjel a falnak című politikai kabarét Tolnay Klári konferálta.

1963 elején megalakult az Összetett Műsorok Szerkesztősége, s annak keretében a Marton Frigyes–Szilágyi György–Kaposy Miklós trióból álló Kabarérovat. A kádári konszolidációban mind nagyobb szerep jutott a rádiókabarénak. A szilveszteri műsorokban mondták be elsőnek az áremeléseket, a várható személyi változásokat, és ekkor volt valamennyivel szabadabb a tabuk (például nyugdíjak, pedagógusok helyzete, visszaélések) említése. A politikai hatalom afféle biztonsági szelepként engedélyezte ezeket a műsorokat. A közéleti kabaréban a rádió megtalálta azt a szórakoztató műfajt, amely valóban mindenkihez szól és igazán közérdekű. Ez a közügyeket érintő, fanyar-ironikus, belülről bíráló politikai kabaré idővel egyfajta nemzeti sajátosságunk lett. A rádiókabaré igen hamar össznépi derűforrássá vált. A határainktól keletre, északra és délre játszódó eseményekről, a kínai–szovjet, szovjet–albán, nyugatnémet–keletnémet viszonyról, az arab államok 1967-es vereségéről, a disszidálásokról persze nem lehetett beszélni, akárcsak a 1968-as és 1980-as szovjet bevonulásokról, a kábítószerélvezőkről és a szegényekről. Ha e tilalomfákat a műsorkészítők elkerülték, a Rádió vezetői csak egy-egy kényesebb mondat erejéig avatkoztak a műsorokba. A helyzet felpuhulásával ezek a felsőbb észrevételezések barátságos polémiákká enyhültek, több kérdésben érvényesülhetett a szerkesztők álláspontja is. 1968-tól meg is szűnt a párt KB-küldötteinek delegálása a műsorok lehallgatására.

A Rádió szilveszteri kabaréit a közönség zöme az ismétléskor, vagyis józan állapotban hallgatja meg. Szilveszter éjjelén ugyanis a tévét nézik, ezért a rádió nagyobb felelősséget vesz magára.

1969 márciusától évi hét-nyolc, mindig megismételt bemutatóval indult a Rádió Kabarészínháza, szerkesztői Marton Frigyes és Szilágyi György voltak. Ettől kezdve már lehetett előre tervezni, koncepciót, szellemi arculatot kialakítani, állandó rovatokat nyitni, mindennapjainkba beleszólni, nyilvános fórumon részt venni a világ dolgairól folytatott permanens vitában.

A műfaji többszínűség érdekében született meg 1973 őszén a Magyar Rádió Karinthy Színpada, szerkesztője Kaposy Miklós, évi tizenhárom bemutatóval és ugyanennyi ismétlés lehetőségével. Műfaji skálája eredeti magyar szatírákon, időnként külföldi szerzők régen játszott vígjátékainak rádióra átdolgozott változatain és regényadaptációkon át a riport-szatíráig terjedt. Az évente két-három alkalommal jelentkező Karc sorozatban karcolatok, glosszák, paródiák, humoreszkek, krokik, aforizmák és villámtréfák keveredtek, olykor tematikus összeállításokban. A műsorok felvétele mindig közönség előtt történt, többnyire hivatásos színtársulatok által ritkán látogatott művelődési házakban. A vasárnap, illetve szombat délelőtti bemutatókat általában 500–600 ezer, a csütörtök esti ismétléseket 150–200 ezer előfizető hallgatta. A Karinthy Színpad megteremtette ennek a sajátos törvényű műfajnak a szuverén fórumát, elkerülve a humorkeltés konvencionális és banális formáit.

A fanyarabb, intellektuális tolmácsolás, a szárazabb, rejtettebb poentírozás és az áttételesebben jelentkező mondandó is megtalálta a helyét az Umbulda című, a szabályok tisztességtelen kijátszását taglaló, országos visszhangot keltő tizenegy részes sorozat műsorra tűzésekor. A műsorvállalkozás célja nem csak a manipulációk leleplezése, hanem az ellenőrzésre hivatott állami szervek tehetetlenségének és érthetetlen passzivitásának bemutatása volt. Az umbuldák ismertetését az Építésügyi Minisztérium tiltakozására a hatodik adás után félévre felfüggesztették, aztán felülkerekedett a közönség igényelte nyitottság, mely a legdemokratikusabb szellemi termék, az élc számára végül zöld utat engedett, mindössze két elengedhetetlen kívánalmat fönntartva: a belső igazságot és az igényességet.

A rádió gyakorlata azt is bizonyította, hogy a direkt(ebb) politikai humor lehetőségei csak tág korlátok közé szoríthatók.

A riportszatíra gyakran alkalmazott eszköze volt a körkérdésekre kicsikart humoros válaszok sorozata. Miniszterek, államtitkárok, országos vezetők szólíttattak meg a Mit üzen a Rádió, Keresztkérdések rendőrtisztekhez, Mit tenne, ha megyéje önálló köztársaság volna?, Közéleti hólabda, Mit üzen az utódjának? című adásokban. Egy másik bevált módszer a társadalmi jelenségek föltárása körinterjúkban – például a magántulajdon fölértékelődése (Kié a diófa?), a sznobság, rátartiság, a külsőségek presztízse (Flanc), vagy épp az általános műveltség elmaradottsága és a mostoha feltételrendszer (Közművelődési háztűznéző).

1974-ben a Rádiókabaré szerkesztősége meghirdette az I. Humorfesztivált. Farkasházy Tivadar – aki e Humorfesztivál mezőnyéből emelkedett ki – elkészíthette első önálló műsorát: az Állást kell foglalnunk című kabarét nagyrészt harminc éven aluli fiatalok munkáiból állította össze. A műsor címe is kettős tükrözésű volt: nemcsak az elkötelezettség szándékát jelezte, hanem azt is, hogy ezek az ifjú értelmiségiek helyet keresnek maguknak a társadalomban. Műsoruk erénye a friss, fiatalos hangvétel, a tekintélyt nem tisztelő csúfondárosság, az olykor szokatlanul csípős, kritikus tónus a rádiókabaré megújulását jelentette.

A műsorok egyik legnagyobb eredménye, hogy adásaik közüggyé váltak. Részben ennek is köszönhető, hogy a szilveszteri kabaré megsemmisítő csapásába belebukott egy miniszter (Pullai Árpád) és a képviselőház alelnöke (Stadinger István).

Irodalmunk hét évszázada során szinte fő vonulatként mindig is ott volt a hol harsány, kirobbanó, hol a körülmények miatt szívfacsaró, kesernyés, csöndes humor, irónia. A magyar humor és szatíra története című ismeretterjesztő sorozat ezzel akarta megismertetni hallgatóit. A népi fogantatású trufáktól Arany Jánosig ívelő huszonhét adás Petőfitől kölcsönözte jelmondatát: „A legszebb küldetés másokat felderíteni.”

1976-tól mind komorabb országos problémák is a kabaré terítékére kerültek: laza munkaerkölcs, orvosi etika, hálapénz, munkaerőhiány, pazarlás – olyan jelenségek, melyekről a sajtó csak óvatoskodva, hiányosan közölt információt. 1977-ben hangzott el – felsőbb kezdeményezésre, a testület népszerűsítése érdekében – az első rendőrkabaré, melyet utóbb még kettő követett. 1979 júniusában a Rátóti Humorfesztivál gálaestje alkalmából került sor a Rádiókabaré mindmáig egyetlen élő adására.

1979-ben a Kulturális Minisztérium Az év hanglemeze címmel tüntette ki a MR Karinthy Színpada műsorából átvett Utazás a koponyám körül című produkciót Latinovits Zoltánnal a főszerepben, majd 1981-ben a Bújdosó lányt, Mezei Mária élettörténetét (mindkettő szerkesztője: Kaposy Miklós, rendezője: Marton Frigyes).

1983-ban a Kabarészínház pályázatot hirdetett Ezt írja meg! címmel, hogy a hallgatók írják meg az őket leginkább foglalkoztató közéleti visszásságokat, fonákságokat, a közérzetüket rontó bosszúságokat. Az év másik nevezetes bemutatója: 10 éves a világgazdasági válság.

Miután a műhely tekintélyes és a közfigyelemre méltó fórummá küzdötte fel magát, kötelező kívánalomként lépett fel irányában a felelősségi tényező. Mindig ügyelni kellett a célzás pontosságára, hogy a lövés a visszásság okát találja, ne az okozatot. Egyben arra ösztökélte a hallgatót, hogy nevetve ismerje fel a gyarló emberi tulajdonságokat, esendőségeinket. Eltúlozva rajzolván meg a kontúrokat, típusokat is teremtett, mint az akadékoskodó Zacsek úr (Benedek Tibor), az ostoba Gugyerák (Bárdy György), a fontoskodó Illetékes elvtárs (Koltai Róbert) vagy a kivagyi krahácsi atyafiak (Agárdy Gábor és Csákányi László).

A rádiókabaré módszeresen igyekezett fiatalítani sorait. Egyik legfőbb gondja volt, hogy megtalálja a nagy konferanszié-egyéniségek (Darvas Szilárd, Kellér Dezső, Brachfeld Siegfried, Komlós János) utánpótlását. Verebes István közéleti érdeklődése, nyitottsága, a tabuknak is nekirontó hangvétele révén a nyolcvanas éveken átívelve nagyrészt fel tudott zárkózni az elődök hagyományozta igényekhez, a kilencvenes évek elejétől pedig Fábry Sándor retorikai és kapcsolatteremtő képességével sajátos stílusú szóvivői-interjúkészítői egyéniséggé nőtte ki magát.

Az 1984-es szilveszteri kabaréban Verebes István a fiatalabbak nevében lemondásra szólította föl az idősebbeket képviselő szóvivőt, Major Tamást. A konferansz-tréfa szimbolikáját legfelsőbb helyen is megfejtették, mert a Budapesti Pártbizottság januári ülésén Kádár János megjegyezte, hogy megfelelő időben lemond ő majd magától, de ne a kabaré kezdeményezze a visszavonulását.

1985-től Marton Frigyes saját kérésére történt nyugdíjazása után Farkasházy Tivadar és Sinkó Péter vette át a politizáló havi bemutatók folytatását. Új szignállal és új címmel jelentkeztek, elnevezésük: Rádiókabaré. Egy évvel később Sinkó Péter már önállóan szerkeszti műsorait Kabarészínpad, majd Petőfi kabaré címmel.

1986-ban a MR Karinthy Színpada Csak szervezés kérdése címmel közönségakciót szervezett és háromrészes sorozatot tartott a hanyagság, lelkiismeretlenség, hűtlen kezelés okozta károk konkrét eseteiből, a kampányokat túllihegők, a papír- és látszatmunkát elrendelő bürokraták ellen. A társadalom erejét segítségül hívó gesztussal egy megoldhatatlannak látszó problémahalmazból keresett kiutat a műsor, erkölcsi, politikai, gazdasági indokokat részletezve. Az 1987-es év riportszatíra-akciója az Ablakon a pénzt című „gazdasági kesergő” három adása volt, melyekben 3,7 milliárd forint hozzá nem értésből, összefonódásokból, laza munkafegyelemből és tudatos kártevésből eredő elpazarlását érte tetten a szerkesztő a KERMI, a népi ellenőrzés és a Belkereskedelmi Kutatóintézet hivatalos adatai alapján. Felelősségre vonás a műsorok elhangzása után sem történt.

1987. december 31-én Illetékes elvtárs bejelentette nyugdíjba vonulását. Utána Vízözön elvtárs intézi az ügyeket… (Öt hónappal később, 1988 májusában váltotta le az MSZMP pártértekezlete a Politikai Bizottság tagjainak több mint felét.)

Az 1988-as szilveszteri bemutatóban hangzott el a Voga–Turnovszky duó dalában a híressé vált kérdés: „Mondd meg, kedves Népszabadság, / Hány emberé ez az ország?”

Az MSZMP XIV. kongresszusának hetében a Rádiókabaré megtartotta a pártonkívüliek kongresszusát. A kipécézett hatalmasságok már nem mertek megsértődni, mert a rádiókabaré azonnal közreadta sértődéseiket is. Sokan, akiket korábban a kabarészerzők figuráztak ki, már önmagukat tették nevetségessé. A hatalmi centrumok szétszóródtak, a közönség figyelme is felhígult. A megfogyatkozott szerzőgárda elfáradt, kiürült, konformizálódott. A rádiószilveszterek korábbi, elképesztően nagy tényleges fontosságánál lényegesen nagyobb jelentősége lassacskán a reális szintre mérséklődött.

Az 1989-es szilveszteri Rádiókabaré szóvivője, Verebes István egyórás műsorban „látta vendégül” az MSZMP KB egykori székházában, az úgynevezett Fehér Házban megjelent vezetőket: Katona Béla (MSZP), Csurka István (MDF), Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ), Petrasovits Anna (MSZDP), Deutsch Tamás (Fidesz), Torgyán József (FKGP) és Krassó György (Október Párt). A hagyományos műsorrészben Hofi Géza és Nagy Bandó András vitte a főszerepet. (Hofi egyébként évről évre elutasította a Televízió ajánlatát, s csak a rádió felkérésének tett eleget.)

1990-ben a MR Karinthy Színpada háromrészes Suttyomban című riportszatíráiban a szabályos utakat megkerülő, kiskapukon át elintézett konkrét ügyekkel foglalkozott.

1990 szilveszterén, Verebes visszavonulásával hárman álltak a szóvivői mikrofonhoz: Déri János, Fábry Sándor, Selmeczi Tibor.

1992 januárjától heti háromórányi adással jelenkeztek a hallgatók kérései nyomán összeállított Kabarécsütörtök élő műsorai. Az első idők kétmillió főnyi hallgatósága a kereskedelmi adók színrelépése és a kötelező reklámok sűrűsödése óta másfél millióra esett vissza.

1992-től a médiaháború rányomta bélyegét a kabarészerkesztőség működésére is. Az 1993-as műsor bemutatása az utolsó percig kétséges volt. Csúcs László alelnök végül adásba engedte, de Farkasházyt fél esztendőre eltiltotta minden rádiós tevékenységtől. 1994 októberétől ismét a régi időpontban, a régi csapattal jelentkezett a havi Rádiókabaré. Szerkesztője újra Farkasházy Tivadar.

1994 októberében megindult Fábry Sándor sztorizó sorozata, a Kabarészeparé. Adásai vasárnap estéről 1998 tavaszán átkerültek kedd délutánra.

1998-ban a Rádiókabaré meghirdette IV. Humorfesztiválját. A szerzői díjat Tóth Tibor, Wagner B. György, Litkai Gergely, Kövesdi Miklós és Kőhalmi Zoltán, az előadói díjat Varga Ferenc József, Petrik Balázs, Bagi Iván és Nacsa Olivér kapta.

 
Minden jog fenntartva © 2008Kereskedelmi irodaImpresszum